2010. július 14., szerda

Zajlik az élet...

2004.07.05.
Amint lehetett megreggeliztem. Sajnos ezért várnom kellett a többiekre. Végül csak elindultunk, de bár ne tettük volna! Valami Sam Nolen vezetett minket, de nem is azzal volt a gond. Útközben a sofőrt lelőtték, a kocsi felborult. A sofőrön kívül senki nem halt meg akkor, és nagyon súlyos sérülése sem volt. Talán kivétel az egyik fickó, aki elvága a lábát azt hiszem valami késsel. Mindenki gyorsan kipattant a gépjárműből, és Mr. Nolen vezetésével bementünk az erdőbe. Nem kellett sokat gyalogolnunk, lepuffantották őt is. Akkor ketté váltunk, én inkább a főnökkel maradtam, bár a rosszabb irányba ment, szerintem. De ha a másik irányba megyek, akkor meg nem tudtam volna megvédni. De így sem kellett túlságosan megerőltetnem magam. Elindultunk visszafele az úton, mentünk fél, vagy egy órát, már ne mis tudom, és jött egy kocsi, Mr. Iklakkal. Felvett minket, útközben a másik csapatot is, és a kastély felé mentünk. Azonban kettő emberrel kevesebben voltunk, amit az a Tom, aki vezette a másik csapatot, teljesen lefosott. Csak tudnám akkor miért ő vezette azt a csapatot... Na mindegy, nem az én dolgom. A kastélyban Iklak bemutatta a híres találmányt. Talán ha egyből ott mutatta volna be, néggyel többen lehettünk volna jelen. Na, de mindegy. A találmány... FANTASZTIKUS! Bármit elő lehet állítani, minimális anyagból. Nagyon nem részletezném, én ehhez nem értek. De a lényeget már leírtam. Az este egy csodálatos nővel ismerkedtem meg. A neve Stephanie, és gyönyörű. A szemei, a lépései, a ruhái, egyszerűen Mindene! És még esze is van! Ritka az ilyen nő, sajnos. De most itt van. Felmentünk a szobájába, de csak beszélgettünk. A jakuzziban. Ami az övé.

2004.07.07.
Kedd van. Ma nem történt sok minden. Elmentünk egy csodálatos kertbe, ott kicsit jobban is bemutatta a csodálatos találmányt Iklak, majd mehettünk a dolgunkra. Én maradtam. Stephanievel úszkáltunk, beszélgettünk. Végül kifeküdtünk a napágyakra, ő elaludt, én meg csak néztem. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Sokáig én is csak feküdtem, és bámultam. Aztán engem is elnyomott az álom. Nagyon más nem történt az nap. Szerencsére semmilyen baleset nem történt, de a két eltűnt még mindig nem került elő...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése