Az utazás

Mint mondtam, egyáltalán nem szerettem volna elutazni. De muszáj, és az én kedves főnökömmel kell lennem. Persze a fizetésért megéri. Mikor beszálltunk az autóba (megjegyzem, elég menő volt) a főnök egyből pezsgőzni kezdett. Én nem kívántam, ezért elutasítottam azzal az indokkal, hogy szolgálatban nem ihatok. Persze ez igaz... Egyáltalán nem vártam, hogy leparkoljon az autó, mert tudtam, utána hajózni kell. Még most is fel fordul a gyomrom, és még most is eljátszom a gondolattal, hogy elsüllyedünk, ha az útra gondolok. Vagy tizenkettő órát utaztunk oda, de erről nem beszélnék. Természetesen nekem kellett lepakolni a hajóról a csomagokat. A kis barátnőjével jött ki a hajóból. Természetesen őt is elhozta az útra. Nekem most nincs senkim, nem akarok komoly kapcsolatot. Egyébként sem hoztam volna el, úgy hogy hagyjuk is a témát. Szóval megint mentünk egy kicsit, limuzinnal. Egy gyönyörű, de olyan kastély, ami egyáltalán nem az én stílusom, lett a szállásunk. Ott volt valami öltönyös fickó, mellesleg a limuzinoknál is ott volt, és mondott pár dolgot. Alig hogy fölhordtam a cuccokat, mentem vacsorázni. Szinte minden étel megtalálható volt az asztalon. Én ettem rákot, kaviárt. Nem volt mérgező, bár elővigyázatosságból megvártam míg pár ember eszik. Sokan voltunk, ha jól számoltam huszonketten. Semmi különös nem történt, kivéve hogy egy ügyetlen pincér (szegény) elejtett pár poharat. Igen, még pincérek is voltak. Utána elmondták mikor lesz a reggeli s a többi s a többi... Már nem nagyon tudtam figyelni, fáradt voltam. Viszont így sem tudtam elaludni. Elmentem hát a társalgóba, ahol egy nagyon szép hölgy, és a főnököm volt. Beszélgettek, annyit szűrtem ki belőle, hogy a hölgy párt keres, és a főnök engem ajánlott. Ezen csak nevetni tudtam. De valahogyan megsértette a nőt, és ő távozott. Még beszélgettünk egy kicsit a főnökkel. Azt mondta ez egy utazás, nem kell ilyen komolynak lennem. De nekem nem megy az a lazaság, ami neki. Bár nem is nagyon akarom kipróbálni... Utána tudtam aludni pár órát...