Ez lennék én. Nem rég vettek föl egy testőri állásra. a főnök laza, szerintem egy kicsit túlságosan is. De ne haladjunk ennyire előre, kezdjünk mindent a legelejéről. Már gyerekkoromba jobban ment a testépítés mint a tanulás. Azokkal sem voltak nagy gondok csak nem fordítottam rájuk elég időt. Mondanom sem kell, sok sportot kipróbáltam. Sok küzdősportot, karate stb, stb... Ezeken végigmentem, egyiknél sem időzve sokáig, a küzdősportok után karate, úszás... Mindig is jó kisfiú voltam, szinte soha nem keveredtem bajba. Ezért mehettem testőrképzőbe miután betöltöttem 20. életévemet. Kemény edzések voltak és sok tanulnivaló. Miután befejeztem a sulit, voltam kapunyitó, kamerafigyelő, meg ilyenek, amit általában kövér, fánk zabáló férfiak végeznek. (Én nem nevezném őket férfinak, de most hirtelen nem jutott eszembe jobb jelző rájuk) Egészen harminckettő éves koromig nem volt semmi komoly állásom. 2004-ben volt, mikor fölvettek személyi testőrnek. Egy gazdag embert kellett védenem, New Yorkban, ahol laktam gyermekkorom óta. Szóval a főnököm, nevezetesen Fabrizio Giordano nagyon "laza". Ez nekem nem tetszik, de ez van. Most meghívták valami szibériai útra, csöppet sem várom, mivel nekem is kell mennem. Remek. Most mennem kell dolgozni, majd még hallotok rólam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése