Újabb kis összefoglaló

User megjegyzése: Ezer bocsánat, hogy nem írtam, vagy időm nem volt, vagy kedvem, de igyekszem pótolni a dolgokat.

Bryan:
Hol is hagytam abba? Az utóbbi időben elég sok minden történt. Onnan kezdeném mesélni a történetet, hogy valami Josef elráncigált minket, azt hazudva, hogy Iklak meg akar minket ölni. Elhitte neki mindenki, együtt mentünk az erdőn, alagúton, mindenhol! Én még előtte eltörtem a kulcscsontom, a lábam sem volt a legjobb állapotban... Egy bunkerben éjszakáztunk, az alagutas túra előtt. Mentünk mendegéltünk, árkon bokron keresztül, mindenki rendesen kifáradt. Már nem emlékszem, történt-e előtte valami fura, de Josef egy házba vezetett minket. Vagy valami helységbe, amit sikeresen ránk robbantott... Igen. Szerencsére nem történt bajom, mivel most is írok. A csontom összeforrt, minden kis karcolásommal együtt. Csak szegény Jack-nek lett baja, műteni kellett... De szerencsére mindenki él is virul. Iklakékat nem láttuk egy ideje, és időközben lezuhant egy helikopter is. Amivel szerintem ő akart jönni... Fabrizioék mentek megnézni, elméletileg lelőtte Josefet is, mert találkozott vele az erdőben. Amit még megemlítenék: Páran el akartak menni, de rejtélyes, régimódi fegyverekkel mindenkit megállítottak. Egyenlőre ennyi a kis rövid összefoglaló.

Zajlik az élet...

2004.07.05.
Amint lehetett megreggeliztem. Sajnos ezért várnom kellett a többiekre. Végül csak elindultunk, de bár ne tettük volna! Valami Sam Nolen vezetett minket, de nem is azzal volt a gond. Útközben a sofőrt lelőtték, a kocsi felborult. A sofőrön kívül senki nem halt meg akkor, és nagyon súlyos sérülése sem volt. Talán kivétel az egyik fickó, aki elvága a lábát azt hiszem valami késsel. Mindenki gyorsan kipattant a gépjárműből, és Mr. Nolen vezetésével bementünk az erdőbe. Nem kellett sokat gyalogolnunk, lepuffantották őt is. Akkor ketté váltunk, én inkább a főnökkel maradtam, bár a rosszabb irányba ment, szerintem. De ha a másik irányba megyek, akkor meg nem tudtam volna megvédni. De így sem kellett túlságosan megerőltetnem magam. Elindultunk visszafele az úton, mentünk fél, vagy egy órát, már ne mis tudom, és jött egy kocsi, Mr. Iklakkal. Felvett minket, útközben a másik csapatot is, és a kastély felé mentünk. Azonban kettő emberrel kevesebben voltunk, amit az a Tom, aki vezette a másik csapatot, teljesen lefosott. Csak tudnám akkor miért ő vezette azt a csapatot... Na mindegy, nem az én dolgom. A kastélyban Iklak bemutatta a híres találmányt. Talán ha egyből ott mutatta volna be, néggyel többen lehettünk volna jelen. Na, de mindegy. A találmány... FANTASZTIKUS! Bármit elő lehet állítani, minimális anyagból. Nagyon nem részletezném, én ehhez nem értek. De a lényeget már leírtam. Az este egy csodálatos nővel ismerkedtem meg. A neve Stephanie, és gyönyörű. A szemei, a lépései, a ruhái, egyszerűen Mindene! És még esze is van! Ritka az ilyen nő, sajnos. De most itt van. Felmentünk a szobájába, de csak beszélgettünk. A jakuzziban. Ami az övé.

2004.07.07.
Kedd van. Ma nem történt sok minden. Elmentünk egy csodálatos kertbe, ott kicsit jobban is bemutatta a csodálatos találmányt Iklak, majd mehettünk a dolgunkra. Én maradtam. Stephanievel úszkáltunk, beszélgettünk. Végül kifeküdtünk a napágyakra, ő elaludt, én meg csak néztem. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Sokáig én is csak feküdtem, és bámultam. Aztán engem is elnyomott az álom. Nagyon más nem történt az nap. Szerencsére semmilyen baleset nem történt, de a két eltűnt még mindig nem került elő...

Összefoglaló

(Mivel nincs sok időm, és sok mindenről lemaradtam, egy rövid kis összefoglalót kaptok tőlem:)
Az utóbbi pár nap:
Mostanában nem nagyon volt időm írni, mivel végül is "elraboltak" minket. Egy terepjáróval mentünk, valami faluba. Igazából nem nagyon érdekelt a dolog, csak minél előbb induljunk haza!
Sajnos ez nem olyan hamar következett be, mert kiderült, ott kel éjszakáznunk. Nem rajongtam az ötletért! Egy ilyen helyen bármiféle baleset érheti a főnököt, sőt, megfelelő hely egy támadásra is! Szerencsére nem történt semmi... Nem telt jól az éjszakám. De valahogy még is elszállt, szerencsére! Aztán indultunk is haza. Sajnos nem volt rövid az út, egy terepjáróban zötygölődtünk, és mindenki türelmetlen volt. Nem csodálom. Végül csak megérkeztünk. Ott ettünk valamit, egy kis pihi után, majd ha jól emlékszem szabad program volt. Azt hiszem vacsira volt valami kertben gyümölcsök, meg ilyenek, de lehet hogy az az ebéd volt? Igazából mindegy, lényeg, hogy ettünk, aztán mindenki tűzött a medencékbe, én nem. Semmi kedvem nem volt hozzá, a vacak hét után. Inkább örültem, hogy következő nap megyünk haza. Pontosabban Párizsba. Miért kellett a főnöknek elválnia, és miért ezzel a Stephel jött össze? Megint kísérgethetem. Remek. Na mindegy, lassan megyek csomagolni. Holnap indulás!


2004.07.04:
Elkezdődik a "nyaralás". Legalábbis a főnök úgy emlegeti. Nekem inkább csak munka. Semmi kedvem az egészhez, de ezért a fizetésért megéri. Talán. A főnök összeveszett a barátnőjével, de szerintem úgy is kiheveri. Ha meg nem, az sem nagyon tud érdekelni. Ő foglalkozik a saját dolgaival, én meg az enyémekkel. Eddig is megvoltunk így. A világ minden tájáról érkeztek befektetők, azt hiszem nyolc, de nem vagyok benne biztos. Valami új találmányt fejlesztettek, és arra keresnek pár embert, aki befektetne. Én csak azért jöttem, hogy megvédjem, nevezetesen Fabrizio Giordano-t, a főnökömet. Egy gazdag befektető, valami biztonsági cégnél, ha jól tudom. De engem nem nagyon tud érdekelni. Megvacsoráztunk, szerencsére nem mérgező a kaja, legalábbis amit én ettem biztosan nem. Kivéve ha valami hosszú távon ható méreg. Ha az, akkor szívtam, mást nem tudok mondani. Most csak két dologtól félek:
1. Valami baromság miatt hívtak minket ide.
2. Felborul az edzéstervem, mert nem hiszem, hogy van konditerem a közelben.
Egy testőrnek pedig jól jön, ha vannak izmai. Na mindegy, egy hetet csak kibírok fekvőtámaszokkal, meg húzódzkodással... Talán még futni is fogok. Talán...

Pár dolog

Megint tízkor volt a gyülekező. Természetesen az étkezőben. Limuzinnal mentünk oda, ahova tegnap is. Csak most másik szobába. Vagy is, egy nagyon rideg helyre. Korlátok voltak, a fúziós vagy mi ó-s erőmű körül, hogy még véletlenül se menjünk nagyon közel. Utána a Vedantar (még mindig egy kicsit furának tartom a nevét) biztonsági rendszerét néztük meg. Én meg vagyok vele elégedve. Lényegében kikezdhetetlen, és ez nagyon tetszik. Bővebben nem részletezném. Utána egy kis túra volt. Stephanie magassarkúban jött, és szívesen segítettem volna neki jönni, de a főnök maga mellé hívott, és közben az a Thomas fiú végig a nő körül legyeskedett. Egyáltalán nem tetszik a képe, de mindegy. Miután gyalogoltunk egy kicsi, (nekem nem tűnt soknak) elmentünk egy pandacsaládhoz. Az egyik panda egy állatkertből volt, a másikat pedig a Vedantar csinálta. És van egy gyerekük! Úgy látszik nem különböznek a gépezettel készült állatok, az úgymond "rendes" állatoktól. Ezután, a szemünk láttára "csinált" egy jaguárt azt hiszem, amit egy gyerek nélküli anya, simán befogadott. Engem meggyőzött a gép, bár ezt nem nagyon mutattam ki! Ebédre vissza is értünk. Ettünk, majd a medencékhez mentünk. Ezen kívül nem nagyon történt semmi... Vagy is... Este megint úszkáltunk, fekvenyomtunk. Igen, ilyen is van a birtokon, hála a Vedantarnak. Aztán... Egyre nehezebb visszaemlékezni ahogy telnek a napok. De az a kép még is él bennem, hogy Stephanie megszédült és beleesett a medencébe. Természetesen egyből utánaugrottam. Kiemeltem a vízből. Majd felvittem a szobájáig. Utána elbúcsúztunk, és aludtunk.


Következő nap:
A reggeli kellemesen telt Stephanie mellett. A reggeli után elmentünk valami kerekasztalhoz, és ott minden befektető elmondta a véleményét a Vedantarról. Ha azt kérdeznétek, miért voltam akkor ott, hát azért, mert valakinek meg kell védenie Fabriziot. Közben mondott valamit, hogy ő mekkora állat. Tényleg az. Hét év után eljegyzi a barátnőjét, most meg szakítani akar vele. És még hab a tortán, hogy Stephanira hajt. Na mindegy, nem csajozni jöttem. Szinte mindenkinek tetszik a Vedantar, kivéve a japán fickónak. És bárki bármit mond, engem meggyőzött! Nagyon jó indokai voltak. Okos ember, az biztos! Bár kicsit hallgatag, de ez engem egyáltalán nem zavar. Szóval most a főnök nem tudja, hogy maradjon Luciana mellett, vagy hagyja el. Az az érzése, hogy be lenne zárva egy házasságban. Nem nézhetne más nőkre stb... Szerintem ha igazán szeretné, ez meg sem fordulna a fejében. Én mindenesetre támogatom, bármi is legyen a döntése! Már elfogadtam a gondolatot, hogy Stephanie úgy sem engem választ, bármilyen undorító dolgot is művelt a főnököm. (Ezt most nem részletezném). Bár lehet hogy nem őt fogja, de arra még is nagyobb esélyt látok. Vagy egyikünket sem. Van még más nő is a Földön. Inkább hagyjuk. Ettem egy finomat, majd a főnök elment kocsikázni valami fiúval, aki egyszer megkért, hogy a súlyosan látássérült rokonát tartsam távol tőle. Azt hiszem ő volt az. Mindegy én nem akartam menni. Utána elmentem gyúrni a medencékhez. Jól lehet gondolkodni közben. Egyenlőre ennyit mondanék. Még hallotok felőlem!

Az éjjel

Mikor a főnököm megtartotta a karaoket, és megvolt a gyerekkeresés, ugyebár elmentem aludni. De sajnos nem tudtam, hát kinéztem, tart-e még a buli. Még teljes erejéből tomboltak. Nem akartam bemenni, de mikor a főnök ugrott egyet, vizes lettem. Egy másik, nagyon csinos, és szimpatikus hölgy, aki még csak nem is férjezett (!) behívott a jacuzziba. Nem tudtam ellenállni, bementem. Kicsit beszélgettünk, majd Fabrizio Elkezdett mondani valamit, hogy ebből a társaságból senki nem szemtől szembe mondja a sértéseket neki, meg egyáltalán senkinek, és ő ezt sokkal rosszabbnak tartja, mintha egyenesen a szemébe mondják. Szerintrm ha a szemébe mondanánk mindent, akkor pont fordítva gondolná, de mindegy. Utána, elkezdett zenélni. Van hangja, és még gitározni is tud. Elhiszem hogy egy rockbandában játszik! Már tegnap is elhittem, főleg mert feketére voltak festve a körmei, de most már biztos vagyok benne! Erre a zenére táncoltunk azzal az elbűvölő hölggyel, először rockra, majd egy kicsit lassabb zenére. Nagyon élveztem, boldog voltam. Utána úsztunk egy kicsit. Nagyon szép volt a mozgása! Mondanom sem kell, felkísértem a szobájába, ahol elbúcsusztunk, majd nyugovóra tértünk. Nagyon élveztem ezt a napot. Bár még csak most kezdődik! Lassan itt a reggeli, és én hullafáradt vagyok. Remélem az a nő is megjelenik majd. De ha ott nem, a bemutatón biztosan! Már nagyon várom. Aludnom is kéne. De még le kell írnom pár sort. Eddig nem kedveltem a főnökömet. A fizetés jó volt, de ő egy kicsit túl laza. Mindig kérdezik miért vagyok ilyen "karótnyelt"? Most őszintén, milyen legyen egy testőr? Nem a legjobb barátja vagyok, hanem az alkalmazottja! Az éjjel próbáltam kicsit lazább lenni, de reggel ugyan olyan leszek. Akkor megint dolgoznom kell, a többieknek bármennyire is tűnik ez "nyaralásnak". Viszont ahogy kedvelem meg a főnököm, egyre jobb lesz a munkám is. Már várom a reggelit. És a találkozást azzal a nővel...

A találmány bemutatása

Ma mutatták be a találmányt, ami elméletileg minden gondra megoldást hoz. Jó, nem teljesen ezt mondta, de mindegy is. Reggel megreggeliztem, nem ettem semmi különöset, csak egy kis tojásrántottát, majd ittam egy fekete teát. Nem a főnökkel reggeliztem, de vele teáztam, ameddig ő evett. Most nem a csinos kis barátnőjével jelent meg. Nem sokat ült mellettem, mert valami ismert, de súlyosan látássérült nőhöz ment, és beszélgetett vele. Nem hallottam semmit. Ezen kívül nem történt semmi a reggelin. De utána! Megint limuzinba szálltunk, és elmentünk arra a helyre, ahol bemutatták nekünk a találmányt! Bementünk, majd leültetett minket. Én természetesen nem ültem le, hátha meg kell védeni a főnököt. Állva sokkal könnyebb, mint ülésből felpattanni és utána. A helységben egy emelvényen egy fadoboz volt. Sokat rizsázott ott a kvantumfizikáról, de be kell valljam, nekem a fele kínai volt. Arra vártam, hogy szedje már le a szerkezetről a dobozt. Ez el is jött. Egy olyan 75-80 centis henger alakú tárgy volt, amit Vedantarnak nevezett el. Nem értek az ilyenhez, de szerintem ennek a szónak semmi értelme, na mindegy... Beletett a gépezetbe faforgácsot, papírmaradékot, beindította, majd lett egy Ferrari a parkolóban. Az egyik befektető választotta ezt. A használata a gépnek: Ki kell nyitni az oldalát, ahol van egy érintőképernyő. Ott kiválasztod hogy mit szeretnél, és milyen távolságra. A távolság kiválasztásában becsukod az oldalát, beletömsz valamit a tetejébe, akármit csak élőlényt nem tanácsos, és abból megcsinálja amit kiválasztasz. Csodás szerkezet, de én nem fektetnék be rá. Előbb, vagy utóbb úgy is lesz valaki, aki létrehozza ugyan ezt, ennek a mintája alapján, csak kicsit bővebb listával, amiben állhat pl. AK47, Atom bomba stb...
Miután bemutatták, szabad program volt, én a szobámban folytattam a kipakolást, majd ebédeltünk, utána pihentem egy kicsit, majd a főnököm tervezte karaokéra is elmentem. Természetesen nem énekeltem. Megismertem egy szép nőt, de már van férje... Természetesen, ameddig nem ismerem jobban, nem is tervezek vele semmilyen kapcsolatot. Egy állítólagos gyereket kerestünk. Először nem hittem neki, de ahogy bizonygatta! Most már nem is tudom mit higgyek! Ma fogják bemutatni azt a szerkezetet, ami ellátja árammal a Vedantart, kíváncsi vagyok rá, bár szerintem ebből sem fogok sokat érteni...

Az utazás

Mint mondtam, egyáltalán nem szerettem volna elutazni. De muszáj, és az én kedves főnökömmel kell lennem. Persze a fizetésért megéri. Mikor beszálltunk az autóba (megjegyzem, elég menő volt) a főnök egyből pezsgőzni kezdett. Én nem kívántam, ezért elutasítottam azzal az indokkal, hogy szolgálatban nem ihatok. Persze ez igaz... Egyáltalán nem vártam, hogy leparkoljon az autó, mert tudtam, utána hajózni kell. Még most is fel fordul a gyomrom, és még most is eljátszom a gondolattal, hogy elsüllyedünk, ha az útra gondolok. Vagy tizenkettő órát utaztunk oda, de erről nem beszélnék. Természetesen nekem kellett lepakolni a hajóról a csomagokat. A kis barátnőjével jött ki a hajóból. Természetesen őt is elhozta az útra. Nekem most nincs senkim, nem akarok komoly kapcsolatot. Egyébként sem hoztam volna el, úgy hogy hagyjuk is a témát. Szóval megint mentünk egy kicsit, limuzinnal. Egy gyönyörű, de olyan kastély, ami egyáltalán nem az én stílusom, lett a szállásunk. Ott volt valami öltönyös fickó, mellesleg a limuzinoknál is ott volt, és mondott pár dolgot. Alig hogy fölhordtam a cuccokat, mentem vacsorázni. Szinte minden étel megtalálható volt az asztalon. Én ettem rákot, kaviárt. Nem volt mérgező, bár elővigyázatosságból megvártam míg pár ember eszik. Sokan voltunk, ha jól számoltam huszonketten. Semmi különös nem történt, kivéve hogy egy ügyetlen pincér (szegény) elejtett pár poharat. Igen, még pincérek is voltak. Utána elmondták mikor lesz a reggeli s a többi s a többi... Már nem nagyon tudtam figyelni, fáradt voltam. Viszont így sem tudtam elaludni. Elmentem hát a társalgóba, ahol egy nagyon szép hölgy, és a főnököm volt. Beszélgettek, annyit szűrtem ki belőle, hogy a hölgy párt keres, és a főnök engem ajánlott. Ezen csak nevetni tudtam. De valahogyan megsértette a nőt, és ő távozott. Még beszélgettünk egy kicsit a főnökkel. Azt mondta ez egy utazás, nem kell ilyen komolynak lennem. De nekem nem megy az a lazaság, ami neki. Bár nem is nagyon akarom kipróbálni... Utána tudtam aludni pár órát...